A pannonhalmi és bakonybéli tanulmányi évek után - így írja Rómer későbbi visszaemlékezéseiben - „könyv- vagy levéltárnokság volt minden vágyaim tetőpontja”. Első rendi munkaköre mégsem ez lett. 1839-ben a győri bencés gimnáziumban kapott tanári beosztást. Saját bevallása szerint az első évben rábízott magyar és latin nem érdekelte különösebben. Ezért a második évtől a természetrajzot - a mai biológia elődjét - tanította. S mivel a szertárak fogyatékosak, hiányosak voltak, arra törekedett, hogy minél gazdagabb állat- és növénytani szertárat létesítsen.
Ekkor vette kezdetét az a gyűjtőmunka, amelyet - a szabadságharc és fogság kényszerű szünete után - egészen 1861-ig folytatott. Ebenhöch Ferenccel, aki koroncói plébános korában értékes gyűjteményét majd a Nemzeti Múzeumnak ajándékozza, együtt járják a vidéket, és gyűjtik Győr megye növényeit.
A gyűjteménynek Rómer az iskolai munkában vette hasznát.
1845-ben a pozsonyi királyi feltanodába került, hogy a fizika és a természetrajz tanára legyen. S hogy az elmúlt győri években mennyire megismerte a környék növényvilágát, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Ebenhöchnek pontosan megírja, milyen növényt küldjön számára Pozsonyba: a Románd melletti gerencséri erdőből, a zámolyi híd melletti tócsából, vagy éppen a gönyűi rétről, a temető mellől. De ez a lelkes munka hirtelen megszakadt. „A haza parancsolt - írja a nagy lépéséről - előbb önkéntesnek, majd rendes utásznak csaptam fel, (...) és elhagytam a kolostort, hogy a pozsonyi kaszárnyában a magyar király katonái közé közlegényképpen beálljak.”
A szabadságharc leverése után 8 évi várfogságra ítélték, aminek több mint felét le is töltötte a magyar szabadságért. Szabadulása után bizalmatlanul kezelték, és csak 1857-ben térhetett vissza a győri bencés gimnáziumba tanítani.
A tanítás mellett Rómer legfőbb gondja most is a természetrajzi gyűjtemény gyarapítása volt. De a természetrajzi anyagon túl történelmi emlékek gyűjtésére is felhívta a megye lakosságát. A tervszerű fejlesztés programját 1857 decemberében hirdette meg a Győri Közlönyben. Itt említette először a múzeum gondolatát. Az elismerés tovább sarkallta Rómert. Felhívást tett közzé, hogy a városrét helyén füvészkertet hozzanak létre, ahol a tanulóknak természetrajzi órákat tarthatnak.
Megalapítja a Honvéd ligetet, sétatérré alakítja a vásárteret. S hogy a győriek közönyét megtörje, maga indul el diákjaival a munkára.
Rómer eddigi fáradozása elérte célját: Győr városában múzeum működött. Ez azonban Rómer győri éveinek csak egyik eredménye. Az 1859. év iskolai szünetében két hónapon át járta a Bakonyt. Úti élményeit, tapasztalatait Szünnapi Levelek címen folytatásokban írta meg a Győri Közlönyben, majd 1860 májusában könyv alakban is megjelentette A Bakony címmel ezt a színes, ma is érdekes olvasmányt.
Ugyanebben az évben Simor János győri püspök, a későbbi hercegprímás, a szemináriumában archeológiai tanszéket állított fel, és ennek előadójává Rómert nevezte ki.
Végül Rómer győri működésének legkiemelkedőbb tudományos eredménye, hogy 1861-ben Ráth Károly levéltárossal megindította a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek sorozatot, amely Magyarország első régészeti és történelmi tárgyú folyóirata. A tizenhat füzetből álló, rövid életű folyóirat a helytörténeti kutatás mindmáig nélkülözhetetlen forrása maradt.
A múzeum körül végzett munkája és A Bakony c. könyv kiadása utat nyitott Rómernek a továbblépésre. Ipolyi Arnold támogatásával 1860 októberében a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Elhagyta Győrt és figyelmét inkább történelmi emlékek felé fordította. Pár év múlva az ország első régészének számított, meghívást kapott a Tudományos Akadémia kézirattárának vezetésére. Ekkori munkássága nyomán teremtődnek meg mindazok a régészeti intézmények, amelyek ma is régészettudományunk bázisát jelentik: a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztálya, az Archeológiai Értesítő, és az egyetem régészeti tanszéke.
A múlt századi Győr távozása után neheztelt Rómerre. Halálakor a Győri közlöny csak pár sorban emlékezett meg róla. Utca ugyan ma is őrzi nevét, de szobrot csak ma leplez le a késői utókor. Méltó is ez. Hiszen míg itt élt, a várost a vidéki tudományosság egyik legjelesebb központjává tette, és innen indult útjára a magyarországi régészet megalapítója és annak máig is méltán tisztelt első mestere.
Csóka Gáspár
Részlet az 1990. június 2-án Borsos Miklós szobrászművész Rómer Flóris portréjának avatásán elhangzott beszédből.
